Üzleti fenntarthatóság, az úttörők

Miért számít üzleti kockázatnak a vadállatok pusztulása?

2021.05.16.

A hőmérséklet emelkedése és a kiszámíthatatlan esőzések a „futótűz évszakát” vég nélküli szezonná, a „100 éves áradásokat” pedig éves eseményekké változtatták. Eközben a globális vadkereskedelem és a természetes élőhelyekbe való betolakodás egyre több állat-kórokozónak teszi ki az embereket. Így terjedt el az Ebola, a SARS és a COVID-19. Gyengélkedő bolygónk tüneteinek listája hosszú, és most csak még hosszabb lett: A WWF által nemrégiben közzétett, 2020-as Living Planetjelentés szerint a szervezet által megfigyelt vadon élő állatok populációja 1970 óta 68 százalékkal csökkent. De miért jelent mindez üzleti kockázatot a vállalatok számára?

Mi köze a természetnek a profithoz?

Ahogy azt a jelentés is mutatja, ugyanaz az emberi tevékenység, amely fajokat sodor a kihalás szélére, az éghajlattal kapcsolatos katasztrófákért, az erőforrások szűkösségéért és a fertőző betegségek kialakulásáért is felelős. Ezeknek a kihívásoknak a kezelésében az egyik legnagyobb eszközünk maga a természet lehetne, a vállalkozások pedig egyedülálló helyzetben vannak ahhoz, hogy visszafordítsák a pusztulás folyamatát.

A természet – a vadon élő állatokkal együtt – évente nagyjából 125 milliárd dollárral járul hozzá a gazdasághoz, ideértve az élelmiszer- és energiaipart, a víz és a levegő tisztítását, a szénmegkötést, az árvízvédelmet, a betegségek megelőzését és ez még csak a lista kezdete. A természeti tőke, amely mindezeket az árukat és szolgáltatásokat – a levegőt, a vizet, a talajt és a gazdag organizmusokat – biztosítja, az üzleti élet hajtóereje és a közösségek fenntartója. Amikor a növények egy szélsőséges kánikula vagy a rovarpopuláció csökkenése miatt nem hoznak termést, azt az élelmiszeripar szenvedi meg. Amikor az aszály pusztító erdőtüzekhez vezet, ez kihat a fa- és papírgyártásra. Amikor pedig egy fertőző betegség átkerül az állatokról az emberekre, mert egzotikus vadon élő állatokat vásárolnak és adnak el szabályozatlan piacokon, vagy azért, mert egyre inkább behatolunk a vadonba, gazdasági tevékenységeinknek keresve helyet, akkor egy újabb halálos járvány kirobbanását kockáztatjuk.

A természet kizsákmányolása gazdasági összeomláshoz vezet. Fotó: pexels.com

Mi a megoldás?

Mindennek hátterében az ember és természet közötti eltávolodás áll. De mi történne, ha nem a bolygó ellen, hanem vele együtt dolgoznánk? Ez az alapötlet húzódik az úgynevezett „természet-alapú megoldások” mögött. A természetes erőforrásokba fektetett beruházások, mint amilyen például a zöld infrastruktúra kiépítése, vagy az erdők és vizek helyreállítása, hozzájárulhatnak az éghajlat stabilizálásához, miközben támogatják a közösségeket és erőforrásokat biztosítanak a jövő generációi számára. És persze megakadályozzák a következő pandémiát.

Szerencsére úgy tűnik, egyre több vállalat ébred rá arra, hogy az éghajlatváltozás a nyereségre is hatással van, így közvetlen anyagi kockázatot jelent. Ma már több száz vállalat támaszkodik tudományos alapokra: összehangolják kibocsátáscsökkentési céljaikat azokkal a tevékenységekkel, amikre a rendelkezésre álló legjobb tudásunk szerint szükség van a párizsi egyezmény által meghatározott globális éghajlati célok teljesítéséhez. Azáltal, hogy megvédjük és helyreállítjuk erdőinket és földjeinket, csökkentjük a termelés és a fogyasztás során keletkező hulladékot, az ezeknek a céloknak az eléréséhez szükséges kibocsátáscsökkentés 30 százalékát is elérhetjük.

A vállalatok kezében van a természet jövője, és ez fordítva is igaz. Fotó: pexels.com

De nem kell itt megállnunk. Az anyagi javaknál több is veszhet a klímaváltozás miatt, a bolygó megóvása nem csak a profitnövelés érdekében fontos. A katasztrófakockázatokról, az élelmezésről, a vízbiztonságról, a társadalmi-gazdasági fejlődésről és az emberi egészségről kell gondoskodnunk. És mégis, a természet-alapú megoldások csak a befektetések kis részét teszik ki.

Mi áll a vállalatok útjába?

Azt, hogy mennyi profitot termel egy pálma-ültetvény, amihez ki kell vágni néhány hektár esőerdőt, már tudjuk. Azt, hogy ugyanennek az esőerdőnek a megőrzése milyen pénzügyi előnyökkel jár, még nem. Pedig már ezt is ki lehet számolni, csak jóval nehezebben. Ahogy a befektetők megértik a kockázatot, amit a természet pusztulása jelent, úgy követelnek átláthatóbb pénzügyi adatokat a természet-alapú megoldásokról. Lassan kialakul egy piac, ahol minden szereplő megismerheti a befektetéshez szükséges tényezőket, lehetőségeket és kockázatokat, így mérlegelheti, hogy be akar-e lépni, vagy sem.

Az emberiség és a bolygó történetének legnagyobb vagyonvesztesége zajlik épp a szemünk előtt, aminek a vállalatok ugyanúgy elszenvedői, ahogy okai, és megállítói is lehetnek. A holnap piacvezetői már felismerték ezt és készek cselekedni – reméljük, még időben.

Forrás: triplepundit.com